01 · Műhelyi protokoll
A kísérlet meghatározása — célok, korlátok és biztonság
Minden érdemi kerékpár-módosítás írásos kiindulási alappal kezdődik, mielőtt egyetlen konzolt is forrasztanának vagy laminálnának. Amikor olyan úttörők, mint Étienne Bunau-Varilla építette 1913-as torpedó alakú Vélo-Torpille-t, vagy amikor a Battle Mountain-i emberi hajtású jármű csapatok sebességrekord-burkolatokat finomítanak, a forma egy meghatározott számszerű célt követ: a légellenállási felület (CdA) csökkentését ismert sebességnél úgy, hogy közben nem romlik a kormányzás stabilitása, a láthatóság vagy a vészfékezési távolság.
A rakétatechnika hasznos szokásokat ad a kerékpározáshoz: tömegköltségvetést, a nyomáspont követését és az út előtti átvizsgálási ellenőrzőlistákat, de nem ad engedélyt arra, hogy közutakon pirotechnikával kísérletezzünk. Ha egy módosítás 15%-kal növeli a menetsebességet, a mozgási energia nagyjából 32%-kal nő, ami arányos figyelmet követel a tárcsa átmérőjére, a fékbilincs merevségére és a váz fáradási élettartamára.
Hipotézis
Egy levehető polikarbonát orrkúp és egy kerékívvel összehangolt farokidom hozzáadása egy acélból készült túra-kerékpárhoz csökkenti a gurulási lassulást nyugodt, 3%-os lejtőn anélkül, hogy oldalszél-érzékenységet okozna.
Megfigyelési cél
Öt páros gurulási futam ellentétes szélirányokban, kalibrált kerékmágneses nyelvcsöves érzékelővel, amellyel 20 km/h alatt ellenőrizzük az oldalszél-kezelést a gyorsabb próbák előtt.